A pusztai farkas is sejti, hogy az »ember« nem kész teremtmény, hanem a Szellem kihívása, távoli, áhított és rettegett lehetőség, és hogy a hozzá vezető utat csak apró lépésenként, iszonyatos gyötrelmek és révületek árán éppen az a kevés magányos ember járhatja meg, akinek ma bitót ácsolnak és holnap emlékművet emelnek. Amit azonban o a »farkassal« szemben »embernek« hív magában, az nem más, mint a polgári konvenció középszerű »embere«. Az igazi emberhez, a halhatatlanokhoz vezető utat megsejtheti ugyan Harry, néha tehet is rajta egy-egy rövid, bizonytalan lépést, ám ezért súlyos szenvedésekkel, fájdalmas magánnyal fizet. Lelke legmélyén viszont mégis visszariad a legnagyobb kihívástól, az igazi, Szellem sugallta emberré válástól és a halhatatlansághoz vezető egyetlen, keskeny ösvénytől. Harry érzése nem csal, ez az út még több szenvedést, kitaszítottságot, terhes, végső lemondást követel, s talán a bitót sem kerülheti el, és hiába csábítja az út végén a halhatatlanság, nem kész e kínokat elszenvedni és halálnak halálával halni.
A Farkas igazi romantikus alkat, aki kész arra, hogy kedvesét a tenyerén hordozza, minden kívánságát teljesítse, és tökéletesen boldoggá tegye őt. Amíg azonban ide eljut, egy kis időnek el kell telnie.
A Farkas ugyanis mély és romantikus érzelmeit nem pazarolja akárkire, azokat ki kell érdemelni. A legfontosabb a Farkas számára, hogy a partnere figyelmes, gyengéd legyen. Egy jól irányzott, kedves bókkal könnyebb a lábáról levenni, mint egy szenvedélyes, forró szerelmi vallomással. Persze majd erre is szükség lesz, de majd később, amikor eljön annak az ideje.
A Farkas igazi idealista, esélyeit képtelen reálisan mérlegelni, gyakran esik túlzásokba. Arra is szüksége van, hogy mindig legyenek kis titkai, ami a partnerét bosszanthatja. Pedig nincs ok aggodalomra, mert a Farkas hűséges még akkor is, ha néha-néha füllent kedvesének
Gór : Szomjas Farkas
Leszáll a sötét, eljő az éjjel Szemeiben tűz ég, vegyülve Kéjjel Fényes a hold,
most száll az égre Szomjas a farkas,szomjas a Vérre!
Sebesen halad,hajtja az Ösztön Kitörne,de az éhség börtön Bárki jön,
nem lökheti félre Szomjas a farkas,szomjas a Vérre! Fagyos a levegő,húsába mar
De nem áll meg,hisz élni akar fut,s nem gondol a télre.
Szomjas a farkas,Szomjas a Vérre!
Lépte gyors,nem néz hátra,
Előtte a préda kegyelemre várva
Kegyelem nincs,készülj a végre
Mert szomjas a farkas,szomjas a Vérre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése