Múlt a múltért

Azt a boldog percet feledni nem tudom,
Mikor édes csókod égett az arcomon.
Karomba fűztelek, arcom tűzben égett;
Éreztem, hogy szeretsz, és én is szeretlek Téged.
Selymes puha kezed simogatta arcom,
S mikor szóltam hozzád, remegett a hangom.
Te hozzám szóltál, csillogott a szemed.
Megkértelek, ne aggódj értem,
Mert megtartom, amit ígértem.
Nem adom a szívem senki másnak,
Megtartom a szíved párjának.
Ha távolból írtam is ezt a verset Neked,
Jusson eszedbe ki Téged nagyon szeret.