Canossa járás
Bűnöm van, és most vezekelek.
Bűnöm van, mert veled ostobán viselkedek.
Kimondtam mit rosszul gondoltam, és érzékelek.
Bűnöm megbocsátani, talán nem is lehet.
De kérlek légy megbocsátó velem!
Tudatlanságból való bűnöm nézd el nekem.
Butaságom miatt az érzés fájón belém hasít,
Tudom, a te fájdalmad nagyobb, ez téged tőlem eltántorít.
De fejemben a gondolatok körülötted keringenek.
Szerelmem megbántottalak, de te kérlek ne tedd!
Mert nem ellenedre akartam tenni mit teszek.
Hagyd, hogy rendbehozzam bűnöm mit tettem veled.
Hiszem, hogy szeretsz, és megbocsátasz nekem.
Idővel a szíveden ejtett sebed begyógyítja szerelmem.
A könny a múlté lesz, és nekünk boldogság terem.
Mert én is szeretlek szép kedvesem!
Bűnöm van, és most vezekelek.
Bűnöm van, mert veled ostobán viselkedek.
Kimondtam mit rosszul gondoltam, és érzékelek.
Bűnöm megbocsátani, talán nem is lehet.
De kérlek légy megbocsátó velem!
Tudatlanságból való bűnöm nézd el nekem.
Butaságom miatt az érzés fájón belém hasít,
Tudom, a te fájdalmad nagyobb, ez téged tőlem eltántorít.
De fejemben a gondolatok körülötted keringenek.
Szerelmem megbántottalak, de te kérlek ne tedd!
Mert nem ellenedre akartam tenni mit teszek.
Hagyd, hogy rendbehozzam bűnöm mit tettem veled.
Hiszem, hogy szeretsz, és megbocsátasz nekem.
Idővel a szíveden ejtett sebed begyógyítja szerelmem.
A könny a múlté lesz, és nekünk boldogság terem.
Mert én is szeretlek szép kedvesem!
Szép volt a sorstól, hogy utamba ejtett..
Fent ragyognak a csillagok,
Olyan rossz, hogy Te ott, én itt vagyok.
Gondolatom messzire visz,
a hegyeken is túl,
Oda, ahol már a boldogság az úr.
Olyan rossz, hogy Te ott, én itt vagyok.
Gondolatom messzire visz,
a hegyeken is túl,
Oda, ahol már a boldogság az úr.
Lenkó Júlia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése