Gondolataim

Kezdet és vég.
Már mindent megtettem,
Végtelenek voltak a szavak:
S, hogy mégis eljött a vég,
Tudom, mert megmondtad.
Ami elkezdődik, egyszer…
Az véget is fog érni, mert
Kicsiny boldogság csak az,
Mit ma még lehet remélni.
Gyorsan telnek az évek,
S közben gyűlnek a ráncok,
A farsangi bálban, ma is
Eljárják az ünnepi táncot.
De abban már nem én leszek,
S nem veled, a királyi pár,
Amelyik bálba mi megyünk,
Ott nincsenek kiváltságok már.
Hisz mindent eljátszottunk,
S közben elteltek az évek,
Mindennek van kezdete,

És mindennek van vége

Minden új.
(Dezső Ilona Anna)

Minden új: a reggel, a nap sugara,
Az álmaim poroszkáló fonala…
Minden e földön új napra készül,
Csak a lelkem sajog, fel nem épül,
Nem hagyja a feladat nagysága.

Vajon, hogyan lehetne megújulni,
Gondolataimban is tavaszt súgni:
Virulni, mint krókusz az ablakomban,
Jácinttá zsendülni, az udvaromban,
És megújult erővel, előbbre jutni…

Miért nem tudok újra, meg újra,
Népies, vidám ugróst dúdolni:
- Nem tudom, de tény, hogy élek,
S míg új tavasza éled e létnek,
Addig írom szomorkás dalaim:

Addig vagyok, addig a szerelem
Szeretve él, s nem a hamunak
Adom oda az ébredő lángot…
Átjárom vele az egész világot,
Míg a parázs végleg el nem ég.